Megszülettek!

Nagyon vártuk őket. Nem volt egyszerű, egy lépés sem, afelé, hogy világra jöjjenek, de most itt vannak és imádjuk őket!

Susie és Mack

Reggel 6 óra:

Leköltöztem a nappaliba, hogy jobban szemmel tarthassam Cathy-t. Szerda reggel 6 után nem sokkal hangos kaparászásra ébredtem, Cathy volt az és épp a kanapét rendetlenítette össze, úgy gondolta neki ott a legkényelmesebb.

Délelőtt 10 óra:

Láttuk rajta, hogy ez elindult. Fújtat, kínlódik, fészkelődik, sokat iszik. Örültünk, hogy még ma megszületik kennelünk második alma.

Délután fél 5:

Megérkezett Juditka, aki inkább az én lelkemnek kellett ilyen korán, mert a magzatvíz még nem ment el.

19 óra 50 perc:

Megbeszéltük Cathyvel, Judit és én, hogy ne szüljön még, ha ennyit kibírt várja meg a Grace klinikát, de nem sokkal a kezdés előtt elfolyt a magzatvíz, fél 9 után pár perccel pedig megjelent egy magzatburok. Judit elrepesztette a burkot, hogy jobban tudjunk segíteni a kismanónak a kibújásban Akkor láttuk, hogy a farfekvésben jövő lábikó elképesztően hatalmas és megállt, nem jön tovább.

Kb. 21 óra 30 perc:

A hatalmas láb tulajdonosa még mindig a szülőcsatornában rostolkollt, már a mindent kipróbáltunk, a nyomással egy időben csavartuk, húztuk, imádkoztunk, szurkoltunk, végül hónaljánál fogva rázni kezdtük szegény Cathyt, ami némileg segített a kijövetelben, de nem volt egészen hatásos. Telefonon tartottuk a kapcsolatot Korózs Judittal és Gyöngyivel is. Végül felhívtam az állatorvosunkat is.

22 óra 5 perc:

Nem kockáztatunk többet, döntöttük el és kocsiba pakoltuk a kosarat és halom törölközővel és meleg vetbeddel, Cathyt és elindultunk a pilisvörösvári rendelőbe. (Később visszatérek rá, miért is ilyen messze..)

22 óra 15 perc:

Apa amennyire csak tudta, nyomta a gázpedált. Közben hátul éreztük Judittal, hogy Cathynek erős fájásai vannak és nyom, kértük, hogy ne tegye, de a természetet irányítani nem tudjuk. Most kivételesen hálás vagyok a kátyús utaknak Budapest szerte, ugyanis a kocsi rázkódásának köszönhetően Óriásmancs párpercen belül Judit segítségével kibújt. Másfél óra elteltével igazi csoda volt, hogy él! Márpedig élni akart, küzdött és Judit segített neki, végül felsírt. Egy igazi, vad harcosnő sikításával. Bravo kislány!

22 óra 40 perc:

Nem volt nagy forgalom, így nagyon hamar a rendelőbe értünk. A doki bácsi már ott várt ránk és őszintén csodálkozott, hogy a kölyök még él, ahogy azon is, hogy ekkora mérettel ki tudott jönni. Megmértük őt: 234 gramm. Beadott Cathynek egy fél adag Oxitocint és azt mondta siessünk haza, ne hogy a kocsiban szüljön újra.

22 óra 55 perc:

Elindultunk haza, csak egy-két perccel múlhatott 11 óra, amikor Cathy egy nyomással egy időben sikított egyet és már kint is volt egy aprócska kisfiú. Ő is rendben volt, kicsit gyenge ugyan, de ő is küzdő szellem. Hazaérve megmértük őt is: 105 gramm.

Nem emlékszem mikor értünk haza, nem is lényeges. Az viszont igen, hogy amint az oviba kerültek a picik és a mami rögtön enni kezdtek a bébik. Amikor abba hagyták, hogy pihenjen egy picit a mama, elvettük a babákat tőle és szárazra törölgettük a bundájukat. Cathy rendkívül jó mama, gondos és figyelmes.